“A Nyitott Műhely rovat vendége Gáspár Ferenc író, aki többek között a Janusról, Gaelottóról és Mátyás királyról szóló trilógiává bővült történelmi regényeivel hívta fel magára a figyelmet. A szerzőt Bakonyi István irodalomtörténész kérdezi: „Az utóbbi időben hál’ istennek mind több komoly szakmunka jelenik meg, amelyekben átértékelik, vagy pontosabban az őt megillető polcra helyezik a múltat – ha lehet ilyen képzavart mondani –, a küzdelmeket, amelyeknek a legfontosabb üzenetük az, hogy soha nem hagytuk magunkat, és még mindig itt vagyunk, itt is leszünk, míg az elmúlt kétezer évben számos kis és nagy nép eltűnt a történelem süllyesztőjében.””
Schmöltz Margit a Balassa Bálint Társaság új tagja
A Kő kövön, az A sólyom szárnyat bont, a Sólymok fellege és a Kék imágó című regények szerzője, és könyvtárigazgató Schmöltz Margit székfoglaló beszédet mondott az esztergomi szellemi elit egyik fontos közösségének számító Balassa Bálint Társaság december 1-jei ülésén.
Kép: Kocsis Anita, laudátor és Schmöltz Margit, a Balassa Bálint Társaság új, befogadott tagja a székfoglaló előtti percekben. Forrás: 24 Óra, Fotós: Pöltl Zoltán.
Írás kötetünkről a Dóra Szigete blogon
“A könyvnek köszönhetően elvonulhattam a világ elől, olvasás közben bővíthettem meglévő ismereteimet, új információkat szerezhettem.”
Olvasd el a teljes bejegyzést itt:
Irodalom és tánc fúziója laikus szemmel: Cselenyák Imre írása
Irodalom és tánc fúziója amúgy laikus szemmel − senki sem érthet meg mindent, de nem is kell
// Cselenyák Imre gondolatai a “PERCRŐL PERCRE” című kortárs táncművészeti előadásról //
A második, a Blablabla… felvonással kell kezdenem, hogy onnan visszatekintve rendezzem benyomásaimat a többiről. Ahogy megszólalt a fájdalmasan rezgő hegedű, a biblikus kezdeteket sejtetve, megritkult az atmoszféra, a test veszített súlyából, majd a táncosok ősidőket idéző mozgása magasabb szférába helyezte az eleven lét anyagiságát. Az idill képei után beálló zavar, amely a kommunikáció kezelhetetlen térhódításának, idegi megterhelésnek exponenciális következménye, már mindnyájunk megélt, megszenvedett sajátja. A színen megjelenő halandzsa-asszony viselkedése, perlekedése egészen megindított és meghökkentett − ráébresztve a bennünk rejlő arányérzéket, hogy ezzel komoly gondok vannak, s lesznek. A túlkomplikálódott világ fájdalommentesen happolja be, rágja össze, köpi ki tévelygő, gyönge, irányítható lényeit, hiszen azon túl, hogy csapdájában tart, még csak nem is ágálunk ellene, alig-alig keseregve miatta. Ez egyfajta beletörődés a hibáinkba, a tulajdon tökéletlenségünkbe, s inkább kivigyorogjuk magunkat, semmint változtatásokra kényszerítenénk megalkuvó énünk.
Hogyan is aposztrofáljam röviden az “Idézőjelek” felvonást? Lételmélet kutatás? Önvizsgálat? Az élet és halál megfejthetetlen dilemmáin való polemizálás? Egyik sem? Vagy ez így mind? L. Simon László műveiben gyakorta felbukkannak ezek a filozofikus alapkérdés, amelyek sajátságosan ejtik zavarba azokat, akik a fenti témát általában kerülik, és továbbtűnődésre késztetik a hozzám hasonlókat, akiknek szellemi beállítottsága a megválaszolhatatlan axiómák fölötti bacchanália. Az igyekezet, a törekvés ez esetben szellemi játék, hiszen a megfoghatatlant, a kimondhatatlant definiálni képtelenség, s a kód végére járni oktalan erőlködés, ámbár mégsem hiábavaló. Ebben a felvonásban a táncjáték messzebb rugaszkodott az előző két rész egyértelműbb összevethetőségétől, az allegória, a leképződések elvontabban viszonyulnak egymáshoz. A koreográfia önálló egysége szöveg nélkül is jelentéssel bírt, azonban a kettő együtt megteremtette az alapmozgás feletti ívet, hogy ünnepi pillanattá tegye a megfogalmazhatatlant, amely viszont korántsem jelent érzékelhetetlenséget.
Most jutottam el oda, hogy az elejéről, a “Tilos a fűre lépni tilos” felvonásról beszéljek. Ott helyben, időben, fejtörést okozott nekem, és megilletődve, mintegy kapkodva kerestem: hol és mi hibádzik? Ugyan érteni véltem a hangok és szavak üzenetét, hogyne fogtam volna föl, hogy mi mindeneken megy át az alkotó, történetesen író, ha szövetséget köt a pogány és keresztény istenségekkel, hanem ez esetben a belső tagoltság olyan erős szabdalással valósult meg, hogy szinte fájt. Gondolok itt elsősorban a paprikakoszorú-jelenetre. Elmém ilyen kérdéseket alkot: a tárgyak akkor válnak kulturális értékké, ha az ember rávetíti a belső entitását, és ez kinél-kinél más és ettől válik egyedivé? Elmondhatjuk, hogy a tárgyak, elemek, viszonyok megítélését, elfogadottságát az absztrakció lehetőségei határozzák meg? A paprikából koszorú lett, emlékeink alapján odaképzelhető, az íze felidézhető, de eltáncolható? Igen, végtére is, ha fúziós művészetről van szó…
A két koreográfust és a táncosokat hagytam utoljára. Annyira egyértelmű az egyediségük a szakmai tudásuk, hogy nem támadtak afelől kétségeim, vérprofikkal állunk szemben. Mindhárom felvonást ugyanaz a stilizált, általam még sosem látott mozgáskultúra jellemezte. Ezzel különös atmoszférát varázsoltak a színpadra, a kacska mozdulatok úgy illeszkedtek a tematikához, ha lehet ezt mondani, mint a megannyi ballépés az emberi élet útvesztőin. A dinamikus előadásmód elejétől a végéig fenntartja a nézői ámulatot, halandzsa-asszony teljesítménye, képessége egészen kivételes élményt nyújtott számomra.
Örkény István és L. Simon László művei, Egerházi Attila és Ole Kristian Tangen koreográfiája által. Narrátor: Sarádi Zsolt
A Székesfehérvári Balett Színház előadása 2022. október 27-én a Nemzeti Színházban.
A fényképeket Kőmíves András készítette.
Forum Hungaricum: interjú Trux Bélával
1222: meghatározó évszám a magyar történelemben. Decemberben dokumentumfilm, tavasszal mozifilm készül az Aranybulláról. Az egyik forgatókönyvíró Társaságunk tagja, Trux Béla. A Forum Hungaricum oldalán olvasható vele egy interjú:
“Az utóbbi években több történelmi regénnyel örvendeztetted meg az olvasókat. A könyveidben melyik korszakot/korszakokat részesíted a leginkább előnyben és miért?
Világtörténelemben a keresztes háborúk az egyik kedvenc korszakom, hazaiban az őstörténet és az Árpádok kora. De szeretek sok minden mást is, ám történelmi regényt írni úgy illik, hogy a szerző azért elég alaposan mélyüljön el az ismeretekben. Így marad az előbb említett két időszak. Szerencsére ezek fedik egymást, így viszonylag könnyű dolgom van.”
Olvasat – Gáspár Ferenc: Radioaktivitás nélkül
Gáspár Ferenc Radioaktivitás nélkül című írását Turi Bálint előadásában láthatják.
Kalandozások a történelem legsötétebb bugyraiban
“Természetesen a novellák fikciót és valós eseményeket szőnek egybe, de ennek ellenére többnyire hihetően írják le az eseményeket, ami reálissá, hitelessé teszi a történeteket. Éppen ebből adódik a kötet legnagyobb előnye: széles spektrumból merít, és a huszadik században játszódó történetek mellett más eseményeket is megidéznek a szerzők. Mindig is szerettem a történelmet, ezért nagyon élvezetesnek találtam ezt a korok közötti utazást. A kötet egyes íróitól már olvastam novellát a Társaság 2019-es Harcosok, Vértanúk, Boszorkányok antológiájában (ITT írtam róla), így ők jó ismerősként köszöntöttek, és nagyon kíváncsi voltam, mivel rukkolnak elő ezúttal, mert nem egy szerzőt megszerettem közülük.”
Olvasd tovább itt! https://smokingbarrels.blog.hu/2022/05/06/konyvkritika_tamasi_izabella_szerk_atok_bosszu_ereny
Átok, bosszú, erény
Az idei esztendőben hatodik alkalommal jelenik meg a Történelmiregény-írók Társasága által összeállított novelláskötet, amelybe ez alkalommal tizenkilenc szerző egy-egy írása került. Az Átok, Bosszú, Erény cím arra utal, hogy a történetek többsége ezen fogalmak hangulatát idézi. A korábbi évek hasonló kiadványaihoz képest eltérés, hogy most kiemelkedően nagyszámú novella foglalkozik a huszadik század eseményeivel. Szintén újdonság, hogy a novellásköteteinkben rendszeresen publikáló szerzők mellett ezúttal olyan barátaink is tollat ragadtak, akiknek az írásaival ritkábban találkozhattunk a korábbi antológiákban. Így most – többek között – Fábián Janka és Nemere István is megörvendeztetett bennünket egy-egy történettel.
Érzelmekben, izgalmakban, új ismeretekben gazdag szórakozást kívánunk minden kedves olvasónknak!
A Történelmiregény-írók Társasága nevében
Kapa Mátyás
elnök
Gáspár Ferenc József Attila-díjat kapott
Gáspár Ferenc, a Történelmiregény-írók Társaságának tagja, 2022. március 10-én József Attila-díjat kapott. Gratulálunk neki!
A Könyvutca recenziója az Átok, bosszú, erény kötetről
“…Egy ilyen változatos, kalandos novelláskötetnél, mint az Átok, Bosszú, Erény, nincs is jobb lehetőség ismét bevetni magam a történelem világába, kalandozni, és egy-egy író képzeletével együtt szárnyalni.”
Olvasd tovább itt! http://www.konyvutca.hu/2022/01/tamas-izabella-szerk-atok-bosszu-ereny.html?fbclid=IwAR2lQXhsZYLRiKhi3S8pB4cnA_g2L7n4r97nXc4rYyr-WU8nB8KOdbbyILc
Történelmiregény-írók Társasága 